Hát ilyet! Eddigi életemet úgy éltem, hogy hihetetlenül tiszteltem azokat, akik pizzát tudnak sütni. Valahogy misztikum övezte ezt a kedvenc étket, az Istenek eledelének tartottam, és azt, aki meg tudja csinálni, a szakácsok szakácsának.
Olvastam róla, nézegettem recepteket, de belevágni valahogy nem mertem. Aztán jött az írói fordulat: az unokám pizzát akart enni. De elfelejtette, hogy a kedvenc pizzériáját milyen telefonon lehet felhívni. Ennek egyenes következménye volt a következő szöveg:
- Pizzát ennék, és kérlek, süss egyet! Te mindent meg tudsz csinálni! (Látna a gyerek szöget verni a deszkába! Esetleg kereket cserélni autón! Nem mondana ilyet! De eddig megúsztam, nem látott ilyet.).
Hetykén válaszoltam, szinte oda se figyeltem:
- Rendben, az lesz vacsorára.
Aztán persze - mint sokszor már ilyen helyzetben -, nagyon megbántam a választ! Istenem! Én? Pizzát?
Sok időm nem volt nyavalyogni, vészes gyorsasággal közeledett az este. Nekiláttam, kutattam egy kicsit a neten, és ez lett a vége:
Hozzávalók a tésztához:
- 30 dkg liszt (javaslatom szerint fehér liszt az igazi, de nagyon finom lett keverve egy kis teljes kiőrlésű liszttel)
- 5 g porélesztő
- 1 tk só
- 1 tk cukor
- 1 ek olaj
- 2-2,5 dl langyos víz
Hozzávalók a feltéthez:
- Házi pizzaszósz: 1 nagy doboz paradicsompürét elkeverek egy kevés cukorral, egy kevés szárított oregánóval, egy kevés szárított bazsalikommal. Szükség esetén egy evőkanál vízzel hígítani lehet.
- Bármi, ami otthon van: sonka, paradicsom, sajt,kolbász, főtt tojás, ananász konzerv, stb. Úgy gondolom, egy kis maradék sült hús sem árthat meg neki. Szóval bármi, ami kéznél van, és sütőbe tehető.
Pizza:
- A lisztet, az élesztőt, cukrot, olajat, vizet (először csak 2 dl-t) összekeverem egy tálban.
- Ha összeállt, egy kicsit dagasztom. Puhább tészta kell, mint a kenyérhez. Ha úgy érezzük, hogy kemény, akkor egy kevés vízzel hígíthatunk rajta.
- Kb. egy fél órát kelesztem.
- Egy fél óra múlva kiborítom, és elkezdem óvatosan nyújtani. Nekem sikerült nyújtófával akkorára kinyújtani, mint egy nagy sütőtepsi.
- Sütőpapírral kibélelt tepsibe rakom (feltekerem a sodrófára, és onnan könnyen letekerem a tepsibe).
- Megkenem a tetejét a pizzaszósszal.
- Erre felhalmozom, ami otthon van: én raktam rá sonkaszeleteket, zsírjára sütött kolozsvári szalonnát, felbontottam egy ananászkonzervet, abból is tettem rá, megraktam mozzarella szeletekkel, és meghintettem friss oregánóval.
- 180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt készre sütöm.
- Tálalás után a szokásos: egy darabig néma csönd, majd a repetát kérő hízelkedő szavak.
Jó étvágyat!