Úgy sejtem, ezzel a bejegyzéssel sokan fognak vitatkozni.
Meggyőződésem szerint a Kárpát-medence lakóinak - elég sokfelé jártam a világban, a húsleves ilyen formáját nem igazán láttam - egyik kedvenc, de egyúttal fontos étele a húsleves.
Elkészítése nem túl bonyolult, előkészítve viszont hosszú ideig fő, így lett a vasárnapi ebéd fő attrakciója. A gazdasszony kora reggel elvágta a csirke nyakát, megpucolta, megtisztította a zöldségeket, lassú tűzön odatette főni, elment a templomba, istentisztelet után megcsinálta a csirkepörköltet, kifőzte a csigatésztát, kifőzte a nokedlit, mire a férfinép hazaért, készen volt az ünnepi ebéd.
Én magam is többféle receptet ismerek, másként főztem 30 évvel ezelőtt, és másként főzöm most.
Az előző posztomban említettem, hogy fiatal házas korunkban egyik kedvenc szórakozási formánk volt, hogy vasárnaponként meghívtuk egymást ebédre. Emlékezetem szerint nagyon jó program volt, mindenki remekül érezte magát. Első alkalommal én húslevest főztem, csirkéből, olyannyira finom lett, hogy kis idő elteltével a szokás, miszerint körbehívjuk egymást, megmaradt, de a kérés az volt, hogy én főzzek, legtöbbször húslevest. A vendéglátók beszerezték a hozzávalókat, én pedig örömmel főztem. (Ráadásul nem nekem kellett mosogatnom!). Ma is örömmel emlékszem rá, hogy Jóska barátom kérése az volt, hogy annyit főzzek, hogy Ő elvihessen belőle egy adagot, hogy estére ezt vacsorázhassa! Kell ennél nagyobb dicséret?
Azóta sok-sok év telt el, de a húsleves - igaz, átalakuláson ment keresztül -, továbbra is kedvenc maradt. Főztem húslevest vegyes húsból - csirke, sertés -, marhahúsból, sertéshúsból, sőt, egyszer fácánból is, mindannyiszor finom lett. Manapság a húsleves címszó alatt friss tarjacsontból készül.
Emlékszem, nagyanyám azt mondta, hogy ha a szentek betegek lettek, csak húslevest kellett enniük, és újra egészségesekké váltak.
Arra is emlékszem, hogy amikor a lányom abban a korban volt, hogy elkezdtünk főtt ételt adni neki, a húsleves az elsők között volt. Több csirkeszárnyat tettem bele, két-három csirkemájat, és amikor megfőtt, a csirkeszárny tövében található porhanyós husit, csirkemájat, zöldségeket összeturmixoltunk - a turmixgép volt az első konyhai robotunk -, és örömmel néztük, amikor szemünk fénye csücsörítve ette a pépes finomságot.
Persze arra is emlékszem, hogy az unokám sem maradhatott ki ebből a földi jóból! Más évjárat, más mentalitás, de ez neki is nagyon ízlett!
Hozzávalók:
- 2 db tarja húsos csont, feldarabolva
- 3 db nagyobb, vagy 5 db kisebb sárgarépa
- 2 db nagyobb, vagy 3 db kisebb petrezselyemgyökér
- 1 fej karalábé
- 1 kisebb fej zeller
- 1 kis fej krumpli
- egy kis tálka zöldborsó (én fagyasztottat használok)
- igény szerint egy kis fej karfiol fele
- 4 l víz
- 3 tk só
- 1 tk őrölt bors
- 15 szem szemes bors
- egy nagy csokor petrezselyemzöld
- egy csokor zellerzöld
Húsleves (ahogy én főzöm):
- A tarjacsontokat odateszem egy nagy fazékba annyi vízzel, hogy jól ellepje (én általában egy 6 literes fazékban főzök húslevest, 3,5-4 liter vízzel)
- Felforralom a húst. Forrás után lecsendesítem a lángot, egy teaszűrővel (amit csak erre használok), folyamatosan leszedem a habját. (Vannak vidékek, ahol az első forrást, habbal együtt kiöntik, a húst tiszta vízben újra forrni teszik fel). Nekem a tiszta, gyöngyöző húsleves tálalásához elegendő az utolsó habot is leszedni a húsról.
- Ha a habot eltávolítottam, beleteszem a nagy darabokra felvágott, tisztított zöldségeket, (krumplit még nem),
- Fűszerezem: beleteszem a sót, az őrölt borsot, házi ételízesítőt, én a szemes borsot egy teatojásba rakom, és úgy teszem bele a levesbe. Beleszórom a zöldborsót is.
- A megmosott petrezselyemzöldet és zellerzöldet egy hosszabb cérnával átkötöm, beleteszem a levesbe.
- Innentől kezdve sok dolgom nincs, arra ügyelek, hogy nagyon lassú tűzön gyöngyözve főjön.
- Imádattal hallottam mesterszakácsoktól, hogy mindig meg kell kóstolni a főztünket. Addig is folyamatosan kóstolgattam a húslevest, fenti utasítást nem ismerve, lelkiismeret-furdalással. Azóta vígan, családdal megpróbálva elhitetni, hogy én nem szeretem ezt csinálni, de kötelező.
- A folyamatos lassú forrás és a kóstolgatás eredményeként néha pótolni kell a vizet. Igyekszem felforralni és úgy beletölteni, de nincs vele gondom, ha hideg sikerül.
- Fenti folyamatnak kb. 3,5-4 órás időtartam kell. A végén a hús szinte leugrik a csontról!
- Készrefőzés előtt egy órával beleteszem a krumplit.
- Tálalás előtt leszűröm egy sűrű tésztaszűrőn keresztül.
- Külön tálba szedem a zöldséget, külön tálba a húsos csontot, külön tálalom - ha akarunk hozzá enni - csigatésztát.
- Nekünk velejáró kellék a csípős paprika.
Igyekszem annyit főzni, hogy hétfőn ne kelljen főznöm, a maradék leves, zöldség hús finom ebédet jelent.
Jó étvágyat!
