Valamikor, réges-régen, még az ősidők hajnalán.....

Szó szerint réges régen! Az alábbi történet emlékképeim alapján valamikor a '90-es évek elején még szemérmetlenül fiatalok voltunk. Fiatalok, tele életerővel, reményekkel, tettrekészséggel, jókedvvel. 

Valahogy úgy alakult, hogy a baráti társaságunk nem csak velünk egykorú ifjú titánokból állt, hanem nálunk fiatalabbakból is. Szerettünk egymás társaságában lenni, beszélgetni, és természetesen jókat enni.

Képzeljenek el egy sor kétkezi pedagógust, közgazdászt, sebészt, belgyógyászt, akik összetartozónak vallották magukat. jóban, rosszban.

Történt egyszer, hogy egyik barátunknak elérkezett az ideje: megnősült! Mindenki tudta, hogy kedvence a sajtos puffancs, letális mennyiséget meg tudott belőle enni. Sütöttem is rendre, szinte minden találkozásra.

Természetes volt, hogy a sajtos puffancs receptjét átadjuk az ifjú feleségnek, mert úgy gondoltuk, néha-néha barátunknak is kijár némi boldogság.

Az is természetes volt, hogy nem lehet ezt a mennyei finomságot egyszerű receptként kezelni, hisz barátunk is, a sajtos puffancs is kitüntetett szerepet töltött be az életünkben. Szerencsére ezt a kis szösszenetet a kulináris élvezetek világából indigós papírra vetettem, és néhány nappal ezelőtt megtaláltam! Mekkora élvezetet jelentett az olvasása! Hisz régen feledésbe merült!

Recept, amivel kedves barátunk, Laci örökre megtarható

Puffancs, a sajtos

 Vegyed.

Tehénnek negyed liter tejét,
Rama margarinnak 8 dekagrammját,
Fehér lisztnek 8 dekáját,
3 tiknak 1-1 tikmonyját,
Negyedik tik tikmonyának csak a sárgáját,
Reszelt trappista sajt 12 dekáját,
Sóról se feledkezz el, mert az adja aromáját.

Készítsd el eképpen:

Forrald fel a sóval ízesített tejet,
Csinálj benne a margarinnak helyet,
Sűrűn kevergetve olvaszd azt fel!
Főzd a pontosan kimért lisztet bele,
Kavargassad bátran, türelmesen, talán
Egyszer nem találsz már semmit az edény falán.
Levéve a tűzről, aképpen melegében
Keverd bele a tojásokat egyesével, sebesen.
Végül, hogyha kihűlt, tedd bele a sajtot,
Formálj belőle sok-sok diónyi halmot!
Kend meg mindenik tetejét a tojásnak sárgájával,
Forró sütőben süsd, és edd ragyogó orcával!
Miközben sütöd, s megégeted kezed,
Áldást ezért soha se mondj nekem!
Ellenben, ha férjed mind magába rakja,
Jusson eszedbe e név: Ila, Jancsi, a Bartha

Nagyon örülök neki, hogy nemcsak a sajtos puffancs aratott rendre osztatlan sikert, hanem a rigmusos nászajándéknak szánt recept is! (Mondanom se kell, az esküvő után volt az asztalon sajtos puffancs!)

Bárkinek ajánlom jó szívvel, érdemes megsütni!

Jó étvágyat!

A minap rizstejet készítettem. A kész rizstej után tetemes mennyiségű főtt rizs maradt. Annyi, hogy család legyen a talpán, aki köretként meg tudja enni. Viszont tippet kaptam, hogy lehetne belőle fasírtot csinálni. Nosza, kutakodtam egy kicsit a neten, és szokásomhoz híven több receptből összeraktam az alábbit.

Hozzávalók:

• Főtt rizs. A mennyiségét nem tudom meghatározni, ha valaki nulláról indul, úgy gondolom, 2,5 csésze (egy csésze 2,5 dl nyers rizst kell kifőzni. Én a rizstejkészítésből hátramaradt mennyiség 2/3-át használtam fel.
• Zöldségek, tetszőleges összeállításban. Nekem sárgarépa, petrezselyemgyökér, krumpli, zeller volt itthon. Egy-egy sárgarépa és petrezselyemgyökér, egy negyed zellergumó, egy krumpli. (Ha valaki akar, tehet bele petrezselyemzöldet).
• Fűszerek: só, bors, házi ételízesítő.
• Egy evőkanál kukoricakeményítő.
• Egy-két evőkanál zsemlemorzsa (opcionális).
• Olaj a sütéshez.

Rizsfasírt:

• A zöldségeket apróra szeletelem, egy kis olajon megdinsztelem. (Én felvágtam egy fél hagymát is erre a célra, nem rontotta el).
• Ha kész, mehet bele a züm-züm, azaz a botmixer. Nem kell nagyon pépesre.
• Összekeverem a rizzsel, fűszerezem tetszés szerint.
• Beleteszem a kukoricakeményítőt (tulajdonképpen a tojás helyett).
• Én - mivel lágynak találtam, tettem bele 2 evőkanál házi kenyérből készített zsemlemorzsát.
• Összekeverem, megkóstolom, 
• Az olajat felhevítem, és vizes kézzel fasírt formára lapogatott masszát kisütöm. Én aranybarnára sütöttem.
• Ha kisült, hidegen-melegen pompás csemege!
• Én kínai káposztasalátával tálaltam (a képen ez látszik). A családom egyébként is hálás közönség, de ezzel még jobban elhatalmasodott bennük az elhatározás: nekem kell főznöm az idők végezetéig. Állok elébe!

Jó étvágyat!

Régi tartozásomat tudom le ezzel a recepttel. Régebben már leírtam a húspástétom és a csirkemáj pástétom receptjét, néhány ismerősöm hiányolta a zöldségből készíthető finom krémet. Megígértem nekik, hogy megcsinálom, lefotózom, és felteszem a blogba.

Íme:

Zöldségpástétom:

• Nagyon egyszerű az elkészítése. Mindenféle zöldséget, amit szeretünk, kapható, odateszem úgy, mintha zöldségragut készítenék.
• Mielőtt azonban besűríteném, leszűröm, összeturmixolom, és tetszés szerint ízesítem. Nekem a falafel ízesítés tetszett a legjobban, de a későbbiekben ki akarom próbálni a hazai ízeket: pörkölt ízesítő, sülthús ízesítő és társai. (Bár megjegyzem, mindenféle ízesítés nélkül is pompás).
• Pirítóssal szereti a család, de kinek-kinek ízlése szerint.

Jó étvágyat!

Régen volt, de azért igaz. Gyerekkoromban imádtam Pukkanctanyán időzni nagyszüleimnél. Nagyapám sok minden mellett megtanított úgy szalonnázni, hogy a bal kezemben volt a kenyér, rajta a szalonna, mellette a hagyma, a jobb kezemben a bicska. Falatoztunk, ez főként nagy mezőgazdasági munka idején volt. Büszke voltam magamra, hogy tudok ember módjára enni úgy, hogy nem vágtam le az ujjam! (Ráadásul a bicskát is megtarthattam!).

Volt a tanyán tehén is, és emlékeim kedvesebbjei közé tartozik, amikor a hajnali fejéskor - érdekes, csak a hajnali fejéskor - a sajtárból egy csuporba töltött még meleg, habzó, frissen fejt tejen nagymama, és megihattam. Furcsa volt, de nagyon kellett: egész délelőtt el voltam vele, nem tudom eldönteni, hogy finom volt-e vagy nem. 

Annak kapcsán jutott eszembe ez, hogy beszélgettem ismerőssel, aki panaszkodott, hogy a fia tejérzékeny, a másik ismerős pedig előhozta, hogy ő lisztérzékeny.

Beugrott egy olyan sztori, ami miatt csak házi tejet és tejterméket vagyok hajlandó az asztalra tenni:

Egy forró júliusi napon egy szupermarketben vásároltunk a nejemmel, tejet akartam venni. Megnéztem a lejárati dátumát, és elképedtem. Nem UHT tej volt, sima dobozos magyar tej. Július elején jártunk, és a lejárata szeptember 28-a volt! És elképzeltem: annak a folyadéknak mennyi köze volt a tejhez! Mit itatnak meg velünk egy csodás ital helyett!

Nem is csodálkozom, hogy valaki laktózérzékeny! Gyerekkorától kezdve olyat iszik tej néven, ami nem az! A szervezet pedig tiltakozik! (Azóta beszélgettem olyanokkal, akik bevizsgálták ezeket a tejeket, és meggyőződésem szerint igazam van, amikor nagy ívben kikerülöm a boltok polcain. Szinte semmi nincs benne, ami miatt a tej tej. Egyszer láttam egy riportot, amiben megdöbbenésemre azt mutatták be, hogy milyen adalékot tesznek a 'tejbe', hogy szép fehér legyen!)

Szóval sajnálom azokat, akik érzékenyek a tejre és tejtermékekre. Sokáig nevetségesnek, sőt úri huncutságnak tartottam a rizstej, kókusztej fogalmakat, de őszinte meggyőződéssel bocsánatot kérek azoktól, akiket öntudatlanul gondolatban megbántottam.

Persze itt is megjelentek a vadhajtások. Utána néztem: egy liter rizstej 400-600 forint, egy 2 decis kókusztejszín 650 forint! Elképesztő.

Nos, eddig tartott, amíg bevezettem, miért próbáltam ki a házilag készíthető kókusztejet, rizstejet, zabtejet készíteni. Továbbmegyek: ki is próbáltam őket főzés közben! Kellemesen csalódtam. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy lemondok a házi tejről, tejtermékről, de ha főzök barátoknak, meg tudom kérdezni, hogy van-e közöttük laktózérzékeny, lisztérzékeny, és nekik is tudok finomat tálalni!

Az alábbi recepteket az interneten találtam. Rengeteg van, nem is tudom ide beemelni őket.

Kókusztej:

• 200 gr kókuszreszelék (olyan, mi nem mesterségesen fehérített, ne kénnel kezelt legyen. Meglepetésemre a Spáros kókuszreszelék a legjobb, ráadásul a legolcsóbb is!)
• 1,2 l víz
• (Másik arány, 1 rész kókuszreszelék, 2 rész víz)
• A kókuszreszeléket leforrázom, majd 1-2 percig kis lángon forralom
• Turmixolom, majd ha kihűlt, sűrű szűrőn vagy gézlapon keresztül leszűröm.
• Üvegbe töltöm, hűtőben tárolom, 3-4 napig eláll.
• Ami az üveg tetején összegyűjthető - minőségétől függően - a kókuszzsír vagy kókusztejszín.
• A visszamaradt kókuszreszelék többféleképpen hasznosítható, süteményekbe kiváló.

(A képen egy pohár kókusztej és a kókuszzsír látható.)

Rizstej:

• Sokféle változatot találtam, néhányat kipróbáltam. Nekem az alábbi tetszik, ez vált be.
• 2 csésze rizs (1 csésze 2,5 dl)
• Háromszoros víz
• A rizst felfőzöm, és amikor fehéres, kicsit sűrű állagú lesz, leszűröm.
• A leszűrt rizst újra felöntöm 3-szoros vízzel, újra felfőzöm, ha eléri a 'tejes' állagot, leszűröm.
• Nekem háromszor sikerült a rizst 'megfejnem'.
• Ezzel a módszerrel kb 1,5 l rizstejre tudok szert tenni.
• A leszűrt és megmosott rizst félreteszem, a nagy részéből legutóbb rizsfasírtot csináltam, a többi petrezselymes rizsként köretként szolgál.
• Hűtőben 4-5 napig eláll.

 Zabtej:

• 3 evőkanál zabpelyhet megpirítok.
• 2 liter vizet felforralok, és leforrázom vele a pirított zabpelyhet.
• Hozzáadok 3 púpozott evőkanál zabkorpát.
• 1 órán át pihentetem.
• Botmixerrel pépesítem, majd a legapróbb szemű dróthálós tésztaszűrőn át (vagy gézlapon keresztül) lepasszírozom.
• Ezzel a módszerrel kb. 1 l zabtej nyerhető.
• Hűtőben 4-5 napig eláll.

Mint látható, nem nagy ördöngősség, bár lehet, hogy pepecsnek mondható. Ellenben jóval olcsóbb, mint a boltban kapható pl. rizstej. 

Jó étváhyat!

Az a döntés született, hogy a Zöldséges tejben főtt pennét is felvesszük a kedvencek közé. Pedig van egynéhány:

• Sült zöldségek karamellizált hagymaágyon
• Egy kis kényeztetés: rókagomba
• Pizza
• Töltött cukkini
• Dédi zabpelyhes sütije
• Lazac szójaszósszal
• Marokkói tavaszi tekercs
• Zöldséges táska
• Szójaszószban főtt tészta gombával és sárgarépával
• Ananászos sertéshús wokban

És persze nehéz volt válogatni. hisz az eddigi receptek - pontosan ezért kerültek fel - mindegyike finom, nekünk tetsző ízekkel.

Ezt a receptet az alábbi linken találtam, ez inspirált az elkészítésére illetve egy kicsit a módosítására.

A módisítás lényege az volt, hogy vegetáriánus illetve vegán étrenden élő olvasóim, ismerőseim is megkóstolhassák. 

Egy kicsit kevertem az eredeti receptet és a vegetáriánus kívánalmakat, inkább kísérletező kedvem kielégítésére. (Csirkemellet tettem bele, de kipróbáltam rizstejjel, hogy milyen ízű!).

Hozzávalók (2 személyre):

• 1 fél csirkemell (igénynek megfelelően lehet helyette gomba, tofu, stb. Érdemes beletenni)
• 1/2 piros kaliforniai paprika
• 1/2 sárga kaliforniai paprika
• 1/2 zöld kaliforniai paprika
• 1 fej hagyma
• 2 ek olaj (kókuszzsír, stb.)
• Fűszerek: 1 tk só, 1 tk bors, 1 tk csilipor, 1 tk őrölt római kömény, 1 tk házi ételízesítő, 1 tk fokhagymapor.
• 3 csésze tej (1 csésze 2 dl, én próbaképpen rizstejjel főztem, kellemes meglepetést okozott. Lehet zab-, vagy kókusztej is, kinek-kinek ízlése szerint)
• 2 csésze penne (én durum tésztával csináltam, tökéletes, de figyelembe kell venni, hogy kicsit hosszabb a főzési dő, a durum tésztát érdemes egy kicsit előfőzni).

Zöldséges tejben főtt penne

• A csirkemellet vékony csíkokra vágom (vagy a gombát felszeletelem, a tofut felszeletelem.)
• A paprikákat először keresztben kettévágom, majd ujjnyi vastag szeletekre vágom.
• A hagymát negyedelem, majd fél centis csíkokra vágom.
• A csirkemellet egy evőkanál olajon fehéredésig sütöm, majd kiszedem.
• A paprikákat, hagymát egy evőkanál olajon megfonnyasztom (nem kell sütni, hisz főni fog!)
• Visszaöntöm a csirkemellet, fűszerezem, nyakon öntöm a tejjel.
• Felforralom, beleteszem a tésztát.
• Mire elfövi a levét, a tészta is megpuhul (igaz, nekem egy kis rizstejet pótolnom kellett, a durum tészta tovább fő, több folyadékot vesz fel. Összesen kb. 4 csésze - 8 dl - tejet használtam el).
• Tettem bele egy kis aprított petrezselymet, illetve tálaláskor díszítettem egy kis snidlinggel.
• Az utolsó pont a szokásos: áhítatos csönd, pillanatok alatt elfogy, és hosszasan tűrni a dícséretet, jelen esetben szemből.

Jó étvágyat!

Van Tokióban egy kis kifőzde, a 15 perc nevet viseli. A tiszteletre méltó Tanaka úr több, mint 50 éve nyitotta. Eddig semmi különös nincs a történetben, hacsak az nem, hogy két jellemzővel bír a kifőzde. Az egyik, hogy bárki nyit be az ajtón, üdvözli az öreget, leül, és 15 percen belül megkapja az aznapi adagját. A másik, talán legfontosabb, hogy Tanaka úr egyetlen ételt készít, immáron több, mint 50 éve: porhanyósra sült hasaalja karamellizált hagymaágyon. 

A kifőzde kicsi, egyszerre 10 fő fér el és eszik. Az emberek nyugodtan kivárják a sorukat, mert tudják, hogy megéri. Az étel egyszerűnek tűnik: wokban olajat forrósít a mester, beleteszi a vékonyra szeletelt hasaalját. Megsüti, ráönti a félfőre vágott hagymát, dinszteli egy kicsit, megszórja egy evőkanál barna cukorral. Ezzel is dinszteli egy kicsit, ad hozzá előírásszerűen egy kis fokhagymát, gyömbért, fűszereket, szójaszószt. Rádob néhány piros paprika csíkot, és egy perc múlva készen van az étel.

Kipróbáltam, mennyei! Csináltam hasaaljából, nekem nem lett porhanyós, de finom volt. Megcsináltam csirkemell csíkokkal, a család az utolsó falatig egyszerre megette!

Aztán egy kicsit törtem a fejem. Kitaláltam, hogy mi lenne, ha néha hús nélkül, csak zöldségekkel csinálnám. Azóta minden héten egyszer meg kell csinálnom, és kérdésemre azt válaszolták, hogy nem tartozik az egyoldalú táplálkozás témakörébe, ha folyton ezt eszik. Különleges íze van a pirított zöldségekkel, és a karamellizált hagymával. 

Döntsék el, hogy ez most saját recept, vagy nem. 

Hozzávalók:

• Egy nagy fej vöröshagyma.
• 4 gerezd fokhagyma.
• Egy ujjnyi gyömbér.
• Egy csilipaprika.
• Zöldségek: sárgarépa, gomba, karfiol, zöldborsó, esetleg brokkoli (tulajdonképpen bármilyen süthető zöldség, olyan, amilyeneket szívesen eszik a család)
• Olaj.
• 1 evőkanál barna cukor
• Fűszerek: só, bors, házi ételízesítő

Sült zöldségek karamellizált hagymaágyon

• A hagymát megtisztítom, félfőre vágom.
• A zöldségeket megtisztítom, apróra vágom. (A sárgarépát karikázom, a karfiolt apró rózsáira szedem, a gombát felcsíkozom)
• A fokhagymát, gyömbért apró kockákra vágom, a csilit felkarikázom. (Ha valaki nem szereti a csípős ízt, távolítsa el a magját!)
• A wokban felforrósítom az olajat.
• A szentháromságot (fokhagyma, csili, gyömbér) pár másodpercig beledobom, tulajdonképpen megízesítem az olajat.
• Beleöntöm a sárgarépát, karfiolt, zöldborsót. Néhány percig keverve-rázva sütöm.
• Ha megsült, hozzáadom a felszeletelt hagymát, dinsztelem egy kicsit.
• Megszórom a barna cukorral, karamellizálom vele pár percig.
• Beleöntöm a gombát, paprikát. Pár percig ezeket is kevergetem (persze a tűzön), majd fűszerezem.
• Összekeverem, hagyom, hogy a fűszerek hatni kezdjenek, és kész.
• Hamar elfogy, tehát rövid idő áll a rendelkezésre az asztalnál ülőknek, hogy kifejezzék rajongásukat.

Úgy gondolom, hogy ezzel nagyot nő bárki a család vagy a baráti társaság szemében!

Jó étvágyat!

A minap a piacon jártam. (Szinte minden nap megfordulok ott. Szeretem a nyüzsgést, szeretek az ismerős árusokkal beszélgetni. Minden termékből van megszokott partnerem. A hagymát ugyanattól az árustól veszem, a gombát kizárólag a régi ismerőstől, a zöldséget mindig ugyanattól, a hús elkészítését is megbeszélem a hentesemmel, a halas előre köszön. Valamilyen láthatatlan kötelék köt minket össze, lehet, hogy ezt hívják bizalomnak?)

Szóval a minap a piacon jártam, gombát vettem, és nem tudtam ellenállni a friss rókagombának. Nem volt olcsó, ellenben nagyon drága volt, de vettem belőle. Hazafelé elképzeltem, hogyan csinálom meg. Ha valaki még nem evett rókagombát, javaslom, feltétlenül kóstolja meg.

Végül is a hagyományos módszert követtem, tejszínesen tálaltam fel, nem tésztával, hanem rizzsel. Nem csalódtam az ösztöneimben, a család nem csalódott bennem!

(Átolvastam a bevezető szöveget, és újra elfogott a büszkeség: a magyar nyelv csodálatos! A 'minap' ragadta meg a figyelmemet. Minden benne van: az idő méltósága, a sejtelem, hogy mikor is történt, de pajzán lendülettel sejteti a múlandó idő nyomát. Fantasztikus érzés magyarnak lenni, magyarul beszélni! Szerintem méltó párja ennek a szónak a 'láttatni véli').

Hozzávalók:

• 25 dkg champion gomba
• 25 dkg rókagomba
• 1 nagyobb fej vöröshagyma
• 1 csapott evőkanál liszt (ki-ki olyat használ, amilyenhez kedve van)
• 1,5 dl tejszín (olyat, amilyet akarunk: lehet házi, lehet rizs, kókusz, zab, stb., de akár tejfölt is beiktathat a receptbe)
• 2 evőkanál olaj (most kókuszzsírt használtam, mert próbaképpen csináltam kókusztejet, melléktermékként lett egy adag kókuszzsírom)
• 2 tk só
• 1 tk bors
• 2 tk házi ételízesítő
• 15 dkg rizs
• díszítéshez petrezselyem zöld vagy snidling

Tejszínes rókagomba rizzsel:

• A hagymát apróra vágom.
• A gombákat megmosom, eltávolítom a szennyeződéseket, de nem hámozom meg. 
• A championt kb fél centis szeletekre vágom, a rókagombát kézzel tépem ketté, a nagyobbakat három felé.
• A hagymát az olajon (kókuszzsíron) megdinsztelem.
• Hozzáadom a shampion gombát, 2-3 percig magában párolom.
• Hozzáadom a rókagombát, együtt párolom tovább (addig, amíg számomra megfelelő állapotú nem lesz. Én szeretem kicsit hers módon sütni a zöldségeket)
• Amikor majdnem kész, sózom, borsozom, beleteszem a házi ételízesítőt.
• Megszórom egy csapott evőkanál liszttel, elkeverem, együtt sütöm egy percig, vigyázva, ne piruljon le.
• Ráöntöm a tejszínt, ezzel is rottyantok egy párat. Megkóstolom, ha szükséges, utána ízesítek.
• Ha kész, elzárom alatta a gázt, (leveszem a tűzhelyről).
• Kifőzöm a rizst: a 15 dkg kb 2 dl. Vizet forralok, a megmosott rizst egy kicsi felhevített olajon (vigyázva, mert a forró olaj és a víz bizony veszekedni fognak) egy kicsit megpirítom. ráöntöm a kétszeres mennyiségű forró vizet (jelen esetbe ez 4 dl volt).
• Ha tudom, lassú tűzön fedő alatt főzöm kb 15 percig. Ha nem tudom, mert nagyon erős a láng, akkor fedő nélkül. Ilyenkor egy kevés vízzel pótolom az elpárolgottat.
• 15 perc múlva fedőstől bebugyolálom egy kis alakú törülközőbe (kaptam egyet a feleségemtől, ezt kizárólag erre használom). Bebugyolálva tartom újabb 15 percig. Ezzel a módszerrel még sosem tálaltam fel keményen maradt rizst! (Persze mindenki úgy főzi ki a rizst, ahogy szereti. Volt rá példa, hogy tasakos előfőzött rizst használtam, nem csalódtam benne. Sőt, barna rizst is így főzök, természetesen ott a 15 perc főzés kb 40 percre módosul)
• Én a képen szereplő módon tálaltam, a látvány is nyomott a latba, amikor ebéd után kaptam egy elismerő puszit!

Jó étvágyat!

Úgy sejtem, ezzel a bejegyzéssel sokan fognak vitatkozni. 

Meggyőződésem szerint a Kárpát-medence lakóinak - elég sokfelé jártam a világban, a húsleves ilyen formáját nem igazán láttam - egyik kedvenc, de egyúttal fontos étele a húsleves.

Elkészítése nem túl bonyolult, előkészítve viszont hosszú ideig fő, így lett a vasárnapi ebéd fő attrakciója. A gazdasszony kora reggel elvágta a csirke nyakát, megpucolta, megtisztította a zöldségeket, lassú tűzön odatette főni, elment a templomba, istentisztelet után megcsinálta a csirkepörköltet, kifőzte a csigatésztát, kifőzte a nokedlit, mire a férfinép hazaért, készen volt az ünnepi ebéd.

Én magam is többféle receptet ismerek, másként főztem 30 évvel ezelőtt, és másként főzöm most.

Az előző posztomban említettem, hogy fiatal házas korunkban egyik kedvenc szórakozási formánk volt, hogy vasárnaponként meghívtuk egymást ebédre. Emlékezetem szerint nagyon jó program volt, mindenki remekül érezte magát. Első alkalommal én húslevest főztem, csirkéből, olyannyira finom lett, hogy kis idő elteltével a szokás, miszerint körbehívjuk egymást, megmaradt, de a kérés az volt, hogy én főzzek, legtöbbször húslevest. A vendéglátók beszerezték a hozzávalókat, én pedig örömmel főztem. (Ráadásul nem nekem kellett mosogatnom!). Ma is örömmel emlékszem rá, hogy Jóska barátom kérése az volt, hogy annyit főzzek, hogy Ő elvihessen belőle egy adagot, hogy estére ezt vacsorázhassa! Kell ennél nagyobb dicséret?

Azóta sok-sok év telt el, de a húsleves - igaz, átalakuláson ment keresztül -, továbbra is kedvenc maradt. Főztem húslevest vegyes húsból - csirke, sertés -, marhahúsból, sertéshúsból, sőt, egyszer fácánból is, mindannyiszor finom lett. Manapság a húsleves címszó alatt friss tarjacsontból készül.

Emlékszem, nagyanyám azt mondta, hogy ha a szentek betegek lettek, csak húslevest kellett enniük, és újra egészségesekké váltak.

Arra is emlékszem, hogy amikor a lányom abban a korban volt, hogy elkezdtünk főtt ételt adni neki, a húsleves az elsők között volt. Több csirkeszárnyat tettem bele, két-három csirkemájat, és amikor megfőtt, a csirkeszárny tövében található porhanyós husit, csirkemájat, zöldségeket összeturmixoltunk - a turmixgép volt az első konyhai robotunk -, és örömmel néztük, amikor szemünk fénye csücsörítve ette a pépes finomságot.

Persze arra is emlékszem, hogy az unokám sem maradhatott ki ebből a földi jóból! Más évjárat, más mentalitás, de ez neki is nagyon ízlett!

Hozzávalók:

• 2 db tarja húsos csont, feldarabolva
• 3 db nagyobb, vagy 5 db kisebb sárgarépa
• 2 db nagyobb, vagy 3 db kisebb petrezselyemgyökér
• 1 fej karalábé
• 1 kisebb fej zeller
• 1 kis fej krumpli
• egy kis tálka zöldborsó (én fagyasztottat használok)
• igény szerint egy kis fej karfiol fele
• 4 l víz
• 3 tk só
• 1 tk őrölt bors
• 15 szem szemes bors
• egy nagy csokor petrezselyemzöld
• egy csokor zellerzöld

Húsleves (ahogy én főzöm):

• A tarjacsontokat odateszem egy nagy fazékba annyi vízzel, hogy jól ellepje (én általában egy 6 literes fazékban főzök húslevest, 3,5-4 liter vízzel)
• Felforralom a húst. Forrás után lecsendesítem a lángot, egy teaszűrővel (amit csak erre használok), folyamatosan leszedem a habját. (Vannak vidékek, ahol az első forrást, habbal együtt kiöntik, a húst tiszta vízben újra forrni teszik fel). Nekem a tiszta, gyöngyöző húsleves tálalásához elegendő az utolsó habot is leszedni a húsról.
• Ha a habot eltávolítottam, beleteszem a nagy darabokra felvágott, tisztított zöldségeket, (krumplit még nem),
• Fűszerezem: beleteszem a sót, az őrölt borsot, házi ételízesítőt, én a szemes borsot egy teatojásba rakom, és úgy teszem bele a levesbe. Beleszórom a zöldborsót is.
• A megmosott petrezselyemzöldet és zellerzöldet egy hosszabb cérnával átkötöm, beleteszem a levesbe.
• Innentől kezdve sok dolgom nincs, arra ügyelek, hogy nagyon lassú tűzön gyöngyözve főjön.
• Imádattal hallottam mesterszakácsoktól, hogy mindig meg kell kóstolni a főztünket. Addig is folyamatosan kóstolgattam a húslevest, fenti utasítást nem ismerve, lelkiismeret-furdalással. Azóta vígan, családdal megpróbálva elhitetni, hogy én nem szeretem ezt csinálni, de kötelező.
• A folyamatos lassú forrás és a kóstolgatás eredményeként néha pótolni kell a vizet. Igyekszem felforralni és úgy beletölteni, de nincs vele gondom, ha hideg sikerül.
• Fenti folyamatnak kb. 3,5-4 órás időtartam kell. A végén a hús szinte leugrik a csontról!
• Készrefőzés előtt egy órával beleteszem a krumplit.
• Tálalás előtt leszűröm egy sűrű tésztaszűrőn keresztül.
• Külön tálba szedem a zöldséget, külön tálba a húsos csontot, külön tálalom - ha akarunk hozzá enni - csigatésztát.
• Nekünk velejáró kellék a csípős paprika.

Igyekszem annyit főzni, hogy hétfőn ne kelljen főznöm, a maradék leves, zöldség hús finom ebédet jelent.

Jó étvágyat!

Azok közé tartozom, akik szentül hiszik, hogy az univerzum különböző jelenségeinek oka van, a dolgok erősítik egymást. Pl. meggyőződésem, hogyha valaki fogyni akar, akkor több diétát tartson egyszerre. Több szempontból is érdemes. Egyrészt, egy diétától nem lehet jól lakni, ezért egyszerre többet kell tartani. Másrészt ha az egyik diétától egy hét alatt le lehet fogyni 2 kilót, a másikkal 3 kilót, akkor az univerzum törvényei szerint egy hét alatt a két diéta egyszerre étrendbe állításával 5 kilót fogyhatunk! Nem nagyszerű?

Az egyik közösségi oldalon olvastam ezt a posztot:

Nagyon nagyra tartom ezt a kollégát! Rögtön beindultak a kerekeim, és a következő felhívást tettem közzé:

Több ismerősömnek tetszett az általam felajánlott, remélhetőleg sikerre vihető ígéret: arra törekszem, hogy kellő elszántsággal, kitartással és komoly elhatározással a 12 percet lefaragjam ebből a fantasztikus diétából. Elhatároztam, hogy én a 14 napos diétámat 3 óra alatt teljesítem! A rekordkísérlet időpontja: 2016. június 11., szombat, 14:00 órától 17:00 óráig.

Javaslatra mozgalmat szervezek. Kérek mindenkit, aki kellő elszántsággal és remélhetően nagy önfegyelemmel rendelkezik, ráadásul komolyan veszi a diétát, hogy jöjjön, diétázzon velünk szombat délután! 
Higgyék el, megéri az erőfeszítést! Ha nem is sikerül (mert lehet olyan, aki nem bírja ki a feszített tempót, és a diéta ideje alatt bekap pár száz falatot), elmondhatjuk, hogy úttörő nemzedékként, a woodstocki hagyományokat ápolva, fittyet mutatva a fizika és főként a biológia törvényeinek, képesek voltunk, vagyunk - összefogva, egymást lelkesítve - nagy tetteket végrehajtani.

Döntsük meg a 3 óra 12 perces rekordot! Hajrá!
(Én már készülök: másfél adag reggelit, ebédet, vacsorát eszem, hogy kibírjam a 3 órás éhezést!)

Mindenkit szeretettel várok.

Nem hittem volna, hogy ekkora sikere lesz kezdeményezésemnek! Nagyon sokan jelezték, hogy szombat délután velem tartanak. Kaptam javaslatokat az erőnlétem megtartására, többen vállalták, hogy - mivel a közelemben laknak -, a kísérlet ideje alatt folyamatosan figyelemmel kísérik a vérnyomásomat, vércukorszintemet. Az egyik távolabb lakó barátom azt ajánlotta fel, hogy - természetesen részt vesz a rekordkísérletben -, de nagyon szívesen tartja bennem a lelket telefonon.

Persze olyan is akadt, aki azt javasolta, hogy menjek, és vizsgáltassam ki magam, de mindenek előtt vegyem be az elgurult gyógyszereimet.

Én tudom, hogy sikerülni fog! Kicsit idősebb korban is lehet az emberben kitartás és önfegyelem.

Egyébként nekem bejött az élet. Van egy nő, aki megtűr maga mellett több, mint 40 éve. Büszke vagyok a lányomra, és fantasztikus unokámra. Élek, sok mindent megéltem és életben maradtam olyan helyzetekben, ami másnak nem sikerült!

Mindig szerettem főzni. (Nem azt mondtam, hogy tudok!).Úgy vélem, a Gondoskodó feliratú kapcsolót többször felkapcsolták létrehozásomkor, de úgy gondolom, jó érzés kitalálni a környezetem gondolatait, figyelmesnek lenni, szeretettel körülvenni a családot.

Emlékszem, fiatal házas korunkban (és ez nagyon régen volt), az egyik szórakozásunk abból állt, hogy a baráti társaság tagjai felváltva főztek vasárnap, mi pedig mentünk jól érezni magunkat. Aztán úgy alakult, hogy az összejövetel mindig másnál volt, de közkívánatra én főztem. Előre megbeszéltük, hogy mi legyen, és én megcsináltam.

Származásomat tekintve igencsak keverék vagyok. Apai ágon büszke székely vér csörgedez bennem, őseim Marosvásárhelyről keveredtek erre a vidékre. Anyai ágon pedig tót vérrel erősödött az éltető nedű.

Valószinüleg ez az optimális keverék az oka, hogy nyughatatlan természetűként igyekszem felfedezni az újat, de a meglévőt nem felejteni.

Mivel gyakran főzök társaságban, valaki minden alkalommal elkéri a receptet. Úgy gondoltam - kihasználva az internet adta lehetőségeket -, egyszerűbb egy blogot indítani, oda feltenni a recepteket. Ezt mindenki olvashatja, ha nem tetszik, nem nyitja meg máskor, ha tetszik, vissza-visszatér.

Arra nem számítottam, hogy ekkora sikere lesz! Ott tartunk, hogy minden új receptet 3000-4000 látogató olvassa el! Dagad a keblem a büszkeségtől!

Be is zárom ezt a bejegyzést, hogy receptet tehessek fel a blogba!

Legyen szép napjuk!

Hát ilyet! Eddigi életemet úgy éltem, hogy hihetetlenül tiszteltem azokat, akik pizzát tudnak sütni. Valahogy misztikum övezte ezt a kedvenc étket, az Istenek eledelének tartottam, és azt, aki meg tudja csinálni, a szakácsok szakácsának.

Olvastam róla, nézegettem recepteket, de belevágni valahogy nem mertem. Aztán jött az írói fordulat: az unokám pizzát akart enni. De elfelejtette, hogy a kedvenc pizzériáját milyen telefonon lehet felhívni. Ennek egyenes következménye volt a következő szöveg:

- Pizzát ennék, és kérlek, süss egyet! Te mindent meg tudsz csinálni! (Látna a gyerek szöget verni a deszkába! Esetleg kereket cserélni autón! Nem mondana ilyet! De eddig megúsztam, nem látott ilyet.).

Hetykén válaszoltam, szinte oda se figyeltem: 

- Rendben, az lesz vacsorára.

Aztán persze - mint sokszor már ilyen helyzetben -, nagyon megbántam a választ! Istenem! Én? Pizzát?

Sok időm nem volt nyavalyogni, vészes gyorsasággal közeledett az este. Nekiláttam, kutattam egy kicsit a neten, és ez lett a vége:

Hozzávalók a tésztához:

• 30 dkg liszt (javaslatom szerint fehér liszt az igazi, de nagyon finom lett keverve egy kis teljes kiőrlésű liszttel)
• 5 g porélesztő
• 1 tk só
• 1 tk cukor
• 1 ek olaj
• 2-2,5 dl langyos víz

Hozzávalók a feltéthez:

• Házi pizzaszósz: 1 nagy doboz paradicsompürét elkeverek egy kevés cukorral, egy kevés szárított oregánóval, egy kevés szárított bazsalikommal. Szükség esetén egy evőkanál vízzel hígítani lehet.
• Bármi, ami otthon van: sonka, paradicsom, sajt,kolbász, főtt tojás, ananász konzerv, stb. Úgy gondolom, egy kis maradék sült hús sem árthat meg neki. Szóval bármi, ami kéznél van, és sütőbe tehető.

Pizza:

• A lisztet, az élesztőt, cukrot, olajat, vizet (először csak 2 dl-t) összekeverem egy tálban.
• Ha összeállt, egy kicsit dagasztom. Puhább tészta kell, mint a kenyérhez. Ha úgy érezzük, hogy kemény, akkor egy kevés vízzel hígíthatunk rajta.
• Kb. egy fél órát kelesztem.
• Egy fél óra múlva kiborítom, és elkezdem óvatosan nyújtani. Nekem sikerült nyújtófával akkorára kinyújtani, mint egy nagy sütőtepsi.
• Sütőpapírral kibélelt tepsibe rakom (feltekerem a sodrófára, és onnan könnyen letekerem a tepsibe).
• Megkenem a tetejét a pizzaszósszal.
• Erre felhalmozom, ami otthon van: én raktam rá sonkaszeleteket, zsírjára sütött kolozsvári szalonnát, felbontottam egy ananászkonzervet, abból is tettem rá, megraktam mozzarella szeletekkel, és meghintettem friss oregánóval.
• 180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt készre sütöm.
• Tálalás után a szokásos: egy darabig néma csönd, majd a repetát kérő hízelkedő szavak.

Jó étvágyat!